Nem tudom ezt most elmondani. Az ujjamat újra és újra végighúzom a szemöldökömön, végiggondolom. Mit vár el tőlem. Kinek kell lennem itt. Sajnálom, de nem mondhatok el bizalmas dolgokat. Sajnálom, de nem tudok megbízni. Talán számít, hogy a szövegszerkesztő pirossal húzza alá, a mondataimat. Mintha megkérdőjelezné az értéküket. Megnéztem a nyelvhelyesség beállításait. English (UK). Please add an other language. Talán számít, hogy most Georgia betűtípus, vagy nem.
Talán még a szövegdoboz is zavar, mert sokkal szélesebbnek hittem ezt a teret. Hogy világos, hogy beleférek. Amiért az eget szokták szeretni az emberek: tág, és mindenkinek jut belőle.
De a legfontosabb dolgokat mégsem tudom leírni. Az emberi gyengeségemről, Istenről, a reális érzelmeimről. A többi, az csak szilánk, nem is én vagyok.
Nem merek ezekről beszélni, mert nem érdekelne senkit. Mert nincs mindenről frappáns véleményem. És túl sok mindent nem tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése