A kertben éjszaka, a locsolófejek körbeforognak. Kezemben üvegtányér, rajta sült banán. Megfogom az elsőt, a fák mögötti sötétségbe fúrom a szemem. Ott kell lennie. Széles, gazos, üres a szomszéd telek. Reggel erre jönnek a szomszédok kutyát sétáltatni. Vajon mit gondolnak majd, mi ez? Halványan elvigyorodom, fogom az első sült banánt, és messzire hajítom. Majd a másodikat, harmadikat. Megvan a svungja, mint valami rakétának.
Ma este családi összeborulás volt, mert már körülbelül egy hónapja csak mosni jártunk haza. Ilyen ez a nyár. Grilleztünk, összevesztünk, kibékültünk, és a csirkemell a cukkini meg hagyma után húgom legnagyobb rosszallására három banándarabot dobtam anya dédelgetett kerámiabevonatú serpenyőjébe. Te jó ég, mit csinálsz. Most miért, ilyet szoktak.
A harc igazából már régebben kezdődött, a gáztűzhely előtt állásért. Mindketten szeretjük a sercegő húst figyelni, az illatok közt fel-le rohangálni, fontoskodni. Csak növelte a feszültséget, hogy ketten is elfértünk. Eddig dúlt-fúlt, most diadalmas arccal figyelte, ahogy már megint valami hülyeséget csinálok. Ez egyszerűen undorító. A hagyma pedig igenis édes tőle. Teljesen banáníze lett.
Vacsoránál ülünk, és azt játsszuk, hogy fél perces a rövidtávú memóriánk. Anyának fontos a hangulat, ragaszkodik a gyertyafényhez, majd feltesz valami zenét. Mi ez a kellemes zene? Mintha a Bíbor Liliom étteremben lennénk -állapítjuk meg rendszeres időközönként. Visszatérő téma a sült banán is. Na mikor eszed meg? Időközben valahogy elmegy tőle a kedvem, de váltig ajánlgatják, hogy elteszik reggelre, hiszen ez a kedvenc fogásom. Vacsora után Vera sokatmondóan néz a tányéron árválkodó banánok felé. Ragacsosak, furák és barnák. Biztatóan rámosolygok. Kérsz?
Ma este családi összeborulás volt, mert már körülbelül egy hónapja csak mosni jártunk haza. Ilyen ez a nyár. Grilleztünk, összevesztünk, kibékültünk, és a csirkemell a cukkini meg hagyma után húgom legnagyobb rosszallására három banándarabot dobtam anya dédelgetett kerámiabevonatú serpenyőjébe. Te jó ég, mit csinálsz. Most miért, ilyet szoktak.
A harc igazából már régebben kezdődött, a gáztűzhely előtt állásért. Mindketten szeretjük a sercegő húst figyelni, az illatok közt fel-le rohangálni, fontoskodni. Csak növelte a feszültséget, hogy ketten is elfértünk. Eddig dúlt-fúlt, most diadalmas arccal figyelte, ahogy már megint valami hülyeséget csinálok. Ez egyszerűen undorító. A hagyma pedig igenis édes tőle. Teljesen banáníze lett.
Vacsoránál ülünk, és azt játsszuk, hogy fél perces a rövidtávú memóriánk. Anyának fontos a hangulat, ragaszkodik a gyertyafényhez, majd feltesz valami zenét. Mi ez a kellemes zene? Mintha a Bíbor Liliom étteremben lennénk -állapítjuk meg rendszeres időközönként. Visszatérő téma a sült banán is. Na mikor eszed meg? Időközben valahogy elmegy tőle a kedvem, de váltig ajánlgatják, hogy elteszik reggelre, hiszen ez a kedvenc fogásom. Vacsora után Vera sokatmondóan néz a tányéron árválkodó banánok felé. Ragacsosak, furák és barnák. Biztatóan rámosolygok. Kérsz?
Este üres a konyha, üres a szomszéd telek. Fogom az üvegtányért, kivonulok a teraszra, megérik bennem az elhatározás. Holnap: gyanakvó tekintetek. Jé, hová tűntek a banánok? Hát megettem őket. Tényleg nagyon finom volt. Legközelebb majd jobban át kell sütni.
