Szerelmi bánat

Írtam a kedvenc kortárs írómnak egy levelet.
 Minden van benne-seggnyalás, udvariaskodás, haverkodás és mentegetőzés. Olyan szépen megírtam, büszke voltam rá.
 Amikor rákattintottam a Küldés-re, az a típusú elégedettség töltött el, mint a régieket, akik még látták elröppenni a madarat a lábára csatolt üzenettel. Néztem a levél után, és másodpercenként változtattam az álláspontomat: idióta  őrült vagyok, most mit fog rólam gondolni, te jó ég.Vagy: zseni vagyok, és bátor, ezt jól megcsináltam.
Naponta néztem a válaszokat. Első nap: semmi. Második nap: semmi: harmadik nap: semmi. Tizedik nap: semmi, semmi, semmi! Úgy érzem magam, mintha kikosarazott szerelmes lennék.

Feltételezésem szerint három dolog következhetett volna be:

1. Ír egy udvarias, rideg választ, amelyben megkér, hogy a jövőben szíveskedjek tartózkodni a zaklatásától.

2. Ír egy lekezelő, énvagyokazistenkirály-éstekivagy- stílusú választ, amelyben metsző éle van a mondatoknak.

3. Ír egy választ, amelyből kiderül, hogy nem is tart annyira ütődöttnek, és bár tartózkodó, de határozottan jófej.

Szóval, hogy legalább ír valamit. De ez a csend, ez a lehető legvilágosabb reakció. Ennyire kegyetlen kikosarazást én még nem láttam.
 

A dínós pizsamák reggeli bája

Az öcsém reggeli szertartásai teljesen lenyűgöznek.
Amíg sötét van a szobában, fél órát szenved és dumál magának, hátha anya is meghallja és elkezdi a napot. Ha ez nem jön be akkorákat sóhajtozik, hogy én is meghallom a másik szobából, és megyek, felhúzom a redőnyt. Ilyenkor jön el a mérges pislogás ideje, ami azt üzeni, hogy minekébresztettélfelteszemétdög, mintha nem lennék vele tisztában, hogy már alig várta.

Aztán odamegyek, ő meg rám vigyorog a fogatlan mosolyával, majd kinyújtózik a maga teljes 65 centiméternyi hosszában, hogy ő olyat is tud. Rámnéz, várja a hatást. Csak úgy feszül rajta a dínós pizsama. 

Megregulázom az internetet

Ha egyszer kénytelen vagyok! Teljes egy napba telt a költözködés, a bejegyzések mind ragaszkodtak az előző jól megszokott helyükhöz, és még legalább fél évig honvágyuk lesz, érzem. 

És hát amúgy is nem  gusztustalan az a szürke, jobboldali slidebar? Terpeszkedik haszontalanságának teljes tudatában. Esztétikátlan, és a menüpontokkal együtt csak röhög rajtam, mert nem terjed ki a szaktudásom az átállítására.
Egyszerűen utálom, nem nézek jobbra, becsukom a szememet, és minden kedves olvasó kérem, hogy tegyen ugyanígy. Miért? Szolidaritásból. Köszönöm.