Bassza meg a csincs az ötöt

Pucér vagyok, megigazítom a kontyomat a tükörben. Belépek a futurisztikus üvegbuborékba, majd rájövök, hogy nincs meleg víz. Elromlott a kazán, a tűfejnyi torzót kell késsel meg dugóhúzóval nyomogatni, hogy megtörténjék a csoda. Lebattyogok a kinti lépcsőn. A hideg barátságtalan. Olyan hideg, hogy el se tudom képzelni, mielőtt kilépek az ajtón. Olyan hideg, amilyet nem is álmodik az ember nyáron. Minek télen kabát? De kint tél van, csak kacag a plüssköntösömön, lazán felszalad a bokámtól a hasamig a levegő. Büdös is.
Leérek az alagsorba, macska néz. Benyitok.
A lenti tükörben csücsörítek, csillog a kurvás rúzs, eszembe jut a helyzetre megfelelő kifejezés :Bassza meg a csincs az ötöt!
Indulatok nélkül elvégzem a jelentéktelen mozdulatot, dugóhúzó kikészítve. Felfelé szárnyalok a lépcsőn, álláspontot változtatok, gondolom.
A „Bassza meg a csincs az ötöt” nem a megfelelő kifejezés.