A villanykapcsoló

Ha már a villanykapcsolókról írok, kezdésnek megemlítenék egy,az én életemben fontos példányt. Hogy lehet fontos egy villanykapcsoló? Hát úgy, hogy meghatározza egy gyerek fogalmait általánosságban a villanykapcsolókról. Ez hatalmas felelősség, hiszen összes többi társát képviseli szerte a világon. És nem csak azokat, amelyek jelenleg léteznek, nem. A villanykapcsolók összes dicső nemzedékét, és minden jövendőbeli, egyre kifinomultabb utódot is, amelyekre már szinte csak metaforaként használják a villanykapcsoló kifejezést, mert szerepkörük jóval túlmutat egy villanykapcsolóén.
Tehát az első villanykapcsolót, amely mély nyomot hagyott bennem gyerekként, koszos, fehèr műanyag keretezte. Úgy érzem, el kell neveznem, méghozzá azért, hogy a köztünk levő, barátságos viszonyt kifejezzem. Sándornak hívták. Nem az a fajta volt, akit lesanyizhatna az ember. Poros és rozoga volt, bár ennek ellenére tekintélyes. Emberévekben ötven  körül járhatott.
És hogy miért vonzódtam én ehhez a dohos agglegényhez, aki ócskaságában is valami megkopott dicsőséget hordozott? Hát azért, mert középen csodás, aranyló színű plüssanyag töltötte ki. Tökéletes négyszög alakú. Ahogy az ember az ujját fokról-fokra húzta a plüssön, a szobát árnyalatonként boríthatta fénybe vagy sötétségbe, kedve szerint, mint valami  isten. Mert valóban, különleges hatalommal rendelkezik az, aki egy villanykapcsolót bír. Dönthet világ és a vakság, valami és semmi, létezés és megszűnés között.
Csak sajnos amíg az ember kiskorú, és főleg ötéves, addig nem élhet korlátlanul ezzel a hatalmával, nem kapcsolgathatja napi ötvenszer fel-le a villanyt. Ezért tehát gondolkodóba esik, mert mégsem akaródzik letennie a fény felett való uralmáról, és akkor zseniális ötlete támad. Amikor pedig szülei hónapok múltán felteszik a várva- várt kérdést: Mit szeretnél karácsonyra? Csillogó szemmel válaszolja, hogy -  természetesen - játék-villanykapcsolót.

Idézet egy ismeretlentől (Fédra nevű)

Ha hetvenkét órát ébren töltesz, az olyan, mintha legálisan beszívnál.

Postások

A harisnya kicsit felgyűrődött a bokánál és vádli környékén. A szemöldök és az arccsont íve örökös fáradtságot tükröznek. Nevetőráncai sincsenek. Manapság már nincs min nevetnie az embernek.
Fakó szempillák, fakó kosztüm, fakó érzések tartoznak ehhez a fakó archoz. És éppen ma ötvennyolc éves. Az ilyenkor kötelező , "hogy repül az idő", "nahát, megöregedtem"
illetve "még csak most volt hogy" típusú gondolatokhoz ma egyáltalán nincs kedve, inkább kibámul az ablakon. Rágja a körmét. Ötvennyolc éve rágja, nem igaz, lendülettel, széttárt tenyérrel csap az asztallapra.
A poharak megremegnek a polcon. A becsukott szekrényajtóra sandít, veszi a kabátját, köszön a szomszédnak és csapódik az ajtó. Majd újra kinyílik, mivel a postát elfelejtette. Nem csak a sajátját nézi meg, hanem a többit is, ezek a postások, ki tudja, hova tüntetik el a leveleket. Sorban felnyitogatja a szomszéd postaládák fémszárnyát, majd csalódottan elengedi. Színes hirdetések szállingóznak a rekeszekből. Ma sem írt a lánya. Vagy lehet, hogy írt, de ki tudja, mire a városból ide keveredik az a levél. Bár, az is lehet, hogy csomag. Igen, egy súlyos doboz, tele fényképekkel, meg apró tárgyakkal. Gyerekrajzokkal például, meg ákombákom betűkkel. Körülnéz még egyszer, hátha a csomag valahol elrejtőzött. De nem. Micsoda megbízhatatlan népségek ezek. Ezek a postások.

Ma repülő matracokat rajzoltunk

A tücsök tücsög?

A szavaknak nagyobb jelentőségük van nagybetűvel.

The grunge is dead.

Bementem a konyhába és ott volt egy óriás, kék csíkos pulcsiban.-KissDé

Érdekes. Néha az az érzésem, mintha szerelmes lennék a Marciba.-Érdekes

Komoly filozófiai elmélkedésbe bocsátkozott, majd kinézett a fal mögül és elrohant fogócskázni. - új barátnőm, a 6 éves Eszter

Azt szeretném, ha valaki belefojtana egy selyempárnába.-az OKTV napja, este

Dani az elöltöltős mosógép hipnózisa alatt áll. Eszébe sem jut nyomkodni a gombokat, ha megy a gép, csak nézi. Körbe-körbe-unokaöccs

Márk most már három éves és tanul festeni. Folyton ki akarja venni a palettából a gombokat, frusztrálja, hogy annyit kell simogatni. Az ő megoldása egyszerű: a festékgombot bele a vízbe, majd rátoccsantani a papírra. - unokaöccs

Az érzelmek csak úgy vonulnak át rajtam, mint a gyorsított felvétel.

Ma repülő matracokat rajzoltunk.-repülő malacok

Akkor egy kicsit lezuhanyoznád a fejemről a tequilát?

Amikor egyik nagy ámbráscet bajban van, a többiek köréje gyűlnek és fenntartják, nehogy megfulladjon.-ámbráscet

Becsukom a szememet és a bőrömmé válok.

Hát nem lehet az ember mindig emelkedett hangulatban. Azért nem, mert fel kell dolgozni, hogy az emelkedett célokért képtelenek vagyunk mozdulni és tenni- és hogy a fantáziavilágunk színezgetése semmi kapcsolatban sincs a Nagy Céllal.

Kicsit reménykedem, hogy a későbbi énem majd megért és próbálok imponálni neki.

Kérjek meg 40 embert, hogy hét év múlva mondja azt, hogy zöldtetejű  IKEÁs doboz?-az időkapszulákról mindig megfeledkeznek.

Inkoherens egotrip- ezt a kifejezést zsákmányoltam nemrég az internetről.

A kötelességek, mint egy szerep, a fogason lógnak.