Bassza meg a csincs az ötöt

Pucér vagyok, megigazítom a kontyomat a tükörben. Belépek a futurisztikus üvegbuborékba, majd rájövök, hogy nincs meleg víz. Elromlott a kazán, a tűfejnyi torzót kell késsel meg dugóhúzóval nyomogatni, hogy megtörténjék a csoda. Lebattyogok a kinti lépcsőn. A hideg barátságtalan. Olyan hideg, hogy el se tudom képzelni, mielőtt kilépek az ajtón. Olyan hideg, amilyet nem is álmodik az ember nyáron. Minek télen kabát? De kint tél van, csak kacag a plüssköntösömön, lazán felszalad a bokámtól a hasamig a levegő. Büdös is.
Leérek az alagsorba, macska néz. Benyitok.
A lenti tükörben csücsörítek, csillog a kurvás rúzs, eszembe jut a helyzetre megfelelő kifejezés :Bassza meg a csincs az ötöt!
Indulatok nélkül elvégzem a jelentéktelen mozdulatot, dugóhúzó kikészítve. Felfelé szárnyalok a lépcsőn, álláspontot változtatok, gondolom.
A „Bassza meg a csincs az ötöt” nem a megfelelő kifejezés.

Köszönöm szépen

"Tudom, hogy elolvasod (ugye?), szóval szia. Itt van a legeleje. Tudod, annak. Az IZÉnek. Csak hogy tudj szólni, hogy köszönöd szépen, de csöppet sem érdekel a többi. 
(Tudod, aggódom)"

  Árnyalatnyi mosoly. Szinte érzem, ahogy mérlegeled az ikes igét a végén.
Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak, mert a legmélyebb dolgok igenis tiszteletet követelnek. Olyan szent itt, mint egy titok. És drámai és feszült.
  Hogy mit szólok, az nem fontos, de meg vagyok illetődve, mint egy idegen vallásnak emelt lenyűgöző templomban. Csend van, ragyog a sok kincs, nem tudom mire valók. Jó lenne játszani velük, de nem szabad. Nem is merném.
A falakon ismeretlen kacskaringók, sosem látott jelek. Gazdagság és csillogó üveggyöngyök hevernek mindehol. És hallom az ezer elsuttogott imát.

A séma

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon nemes és szép és csodálatos dolog. Ezzel a dologgal váratlan esemény történt, amely teljesen a feje tetejére állította a megszokott rendet, és mindent megváltoztatott.  Bizonyos személyek elhatározták, hogy meglelik a probléma nyitját, hősiesen megküzdve az akadályokkal, elhozzák a megoldást. Az út hosszú volt és rögös, az illetők sok tapasztalatra és bölcsességre tettek szert ennek során. Végül az a akadályokat valószínűtlen módon túlélték. Majd egy véletlen folytán elnyerték méltó jutalmukat is, és megoldották a bonyodalmat.  Ennek következtében sok más embert boldoggá tettek,  és minden ugyanolyan, vagy ha ez lehetséges, még jobb lett, mint régen volt.

Tóni.

Próbálok felnőni, de te nem hagyod.

Pedig nem is ezt álmodtam

Holnap majd elmondom neki,  azért is hívtam fel, mert vele álmodtam. Àlmomban le akart lökni egy felhőkarcolóról, hogy végre megtanuljak repülni, de biztos csak a Mátrix miatt. És elhiszi.

A blogról beszélek

Nem tudom ezt most elmondani. Az ujjamat újra és újra végighúzom a szemöldökömön, végiggondolom. Mit vár el tőlem. Kinek kell lennem itt. Sajnálom, de nem mondhatok el bizalmas dolgokat. Sajnálom, de nem tudok megbízni. Talán számít, hogy a szövegszerkesztő pirossal húzza alá, a mondataimat. Mintha megkérdőjelezné az értéküket. Megnéztem a nyelvhelyesség beállításait. English (UK). Please add an other language. Talán számít, hogy most Georgia betűtípus, vagy nem.
Talán még a szövegdoboz is zavar, mert sokkal szélesebbnek hittem ezt a teret.  Hogy világos, hogy beleférek. Amiért az eget szokták szeretni az emberek: tág, és mindenkinek jut belőle.
 De a legfontosabb dolgokat mégsem tudom leírni. Az emberi gyengeségemről, Istenről, a reális érzelmeimről. A többi, az csak szilánk, nem is én vagyok.
Nem merek ezekről beszélni, mert nem érdekelne senkit. Mert nincs mindenről frappáns véleményem. És túl sok mindent nem tudok.