a mitológia egy nép mítoszainak összessége. A mítosz primitív társadalmi tudatforma. Régen ezek a tartalmak hivatottak meggyőzni az illetőt, hogy összetartozik a másikkal. Közösségfenntartó erejű mesevilág, amit bárki alakíthat, és testreszabhat szépen magának, a hozzátartozóinak.
Valamilyen formában talán ma is létezik. Szereplői a közelben-távolban levő híres emberek-akik ugyanúgy végletes viselkedésmintákat szimbolizálnak a köztudatban, (megvannak az attitűdjeik, és legendáik mint az antik isteneknek) csak kicsiben.
A fórum is fontos. Mint a piactér, a templom, az a kocsmák és egyetemek, a kultúra városai, amik olyan sokszínű embert, véleményt és szélsőséget képviseltek egyszerre. Mára az internetre tolódott el a közösségi tér, ahol megoszthatnak, tájékozódhatnak, mindennapos és mély problémákat vethetnek fel a népek.
Konkrét és személytelen.
De van abban valami hátborzongató, hogyha az ember egy 200 kilométerrel odább lakó ismeretlen embertársának a problémáján gondolkozik.
mert az egésznek a lényege kapcsolat. segítek neked, te is nekem, és közben épül az a kötelék közöttünk. Hasznos, mivel majd holnapután és a jövőhéten is találkozunk, és akkor már kávét is főzök neked, nem csak megmondom az időt.
Kölcsönösen tudunk egymásról, és kapcsolatban vagyunk.
Én nem fogom attól megismerni azt a miskolci srácot(akinek tetszik egy barna hajú lány, csak nem meri leszólítani) hogy életvezetési tanácsot adok neki(a gyakorikerdesek.hu-n), és úgy teszek, mintha ezer éves ismerősök lennénk. Ez csak egy valódi kapcsolat imitációja, és valahogy hideg, huszonegyedik századi érzés, hogy egy másik embertől olyan hülyeségek választanak el, mint tér, idő és nicknév.
