Őt nézed. Akkor is, ha jobbra nézel, akkor is, ha balra. Ha becsukod a szemedet, akkor is. Minden láthatatlan érzékelőd felé mutat. Ha fókuszálsz a szék lábára, akkor is a kép sarkában mozgó fehér foltot figyeled. A fehér pólója szemüveg nélkül is feltűnő. Olyan feltűnő, mint az, hogy bele vagy esve. Miért nem belém vagy esve? Akkor nagyot röhögnék, hogy biztos félreértettél valamit, mert én nem szeretlek, és ráülnék a szívedre, az érzelmeidre. Tárgyilagosan figyelnék, míg zavarba nem jössz. Mentegetőzni kezdesz.
Élvezném.
Neked pedig rosszul esne. Mert nem érted a humoromat. Nagy szavakkal jönnél. Egy világ dőlt össze benned. Szívösszetörés. Isten.
És gondolom továbbra is nagyon kedvesen köszönnél. Nem mondanál semmit. Soha többet nem néznél rám. És soha többet nem nyitnál ajtót, hogy megtudjam, igazából ki is lakik odabent.
2012. október 26., péntek
2012. október 3., szerda
Kleptománia
Amikor a fiatal kulturális menedzser belépett szerény irodámba, még hideg voltam és érdektelen. Annyira, hogy szinte alteregója lehettem volna a szürke tűzfalnak, melyre irodám ablaka nézett.
A nő tipikus kreatív: friss és egyetemszagú. És milyen lelkesen magyaráz. Hihetetlen, mekkora energiakészletei vannak.
- Jó napot, az új projekttel kapcsolatban szeretnék érdeklődni, és megkérném, hogy írja alá a szükséges... - miközben folytatta monológját, megpillantottam. Egy részlet, mely különleges hangsúlyt adott a beszélő amúgy unalmas személyének. A nyakára volt csavarva egy gyönyörű, különleges textil. Művészi redőkben hullámzott alá mellkasára, és a rojtok minden fejmozdulatnál játékosan arrébb kúsztak. Hirtelen feleszméltem.
Szememet felemeltem az arcára és bólogatni kezdtem, mint aki érti. Hosszan magyarázott.Nem tűnök elég meggyőzhetőnek? Végeláthatatlan érvei miatt lankadt a figyelmem. Kínosan koncentráltam szavaira. Megfigyeltem szemöldökének művészi ívét. Kibámultam az ablakon a tűzfalra, hátha egy ilyen ingerszegény látvány lehűt. Mindhiába. Sálja megbabonázott.
Puha volt és vastag, keleties mintái mezőket idéztek. Égszínkék merengett a rikító narancssárga és a gyengéd rózsaszín között, titokzatos bíborlila és ezüstcsíkok váltogatták egymást. Derűs napsárga foltok emelték ki az éjkéket, szüntelen vibrálással szemem előtt. Tekintetem mohón kívánta a gyönyörű színkavalkádot, ujjaim a rojtokba akartak merülni, újra és újra felszántva a színes szálakat.
Éreztem, hogy kell nekem ez a sál, annyira, hogy belehalok, ha nem lehet az enyém.
Hideg döntést hoztam e forró érzések közepette. Ellopom.
A nő tipikus kreatív: friss és egyetemszagú. És milyen lelkesen magyaráz. Hihetetlen, mekkora energiakészletei vannak.
- Jó napot, az új projekttel kapcsolatban szeretnék érdeklődni, és megkérném, hogy írja alá a szükséges... - miközben folytatta monológját, megpillantottam. Egy részlet, mely különleges hangsúlyt adott a beszélő amúgy unalmas személyének. A nyakára volt csavarva egy gyönyörű, különleges textil. Művészi redőkben hullámzott alá mellkasára, és a rojtok minden fejmozdulatnál játékosan arrébb kúsztak. Hirtelen feleszméltem.
Szememet felemeltem az arcára és bólogatni kezdtem, mint aki érti. Hosszan magyarázott.Nem tűnök elég meggyőzhetőnek? Végeláthatatlan érvei miatt lankadt a figyelmem. Kínosan koncentráltam szavaira. Megfigyeltem szemöldökének művészi ívét. Kibámultam az ablakon a tűzfalra, hátha egy ilyen ingerszegény látvány lehűt. Mindhiába. Sálja megbabonázott.
Puha volt és vastag, keleties mintái mezőket idéztek. Égszínkék merengett a rikító narancssárga és a gyengéd rózsaszín között, titokzatos bíborlila és ezüstcsíkok váltogatták egymást. Derűs napsárga foltok emelték ki az éjkéket, szüntelen vibrálással szemem előtt. Tekintetem mohón kívánta a gyönyörű színkavalkádot, ujjaim a rojtokba akartak merülni, újra és újra felszántva a színes szálakat.
Éreztem, hogy kell nekem ez a sál, annyira, hogy belehalok, ha nem lehet az enyém.
Hideg döntést hoztam e forró érzések közepette. Ellopom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)