"Tudom, hogy elolvasod (ugye?), szóval szia. Itt van a legeleje. Tudod, annak. Az IZÉnek. Csak hogy tudj szólni, hogy köszönöd szépen, de csöppet sem érdekel a többi.
(Tudod, aggódom)"
Árnyalatnyi mosoly. Szinte érzem, ahogy mérlegeled az ikes igét a végén.
Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak, mert a legmélyebb dolgok igenis tiszteletet követelnek. Olyan szent itt, mint egy titok. És drámai és feszült.
Hogy mit szólok, az nem fontos, de meg vagyok illetődve, mint egy idegen vallásnak emelt lenyűgöző templomban. Csend van, ragyog a sok kincs, nem tudom mire valók. Jó lenne játszani velük, de nem szabad. Nem is merném.
A falakon ismeretlen kacskaringók, sosem látott jelek. Gazdagság és csillogó üveggyöngyök hevernek mindehol. És hallom az ezer elsuttogott imát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése