A kanyargó folyosókon
Vonszolta magát,
Indie-zenét fütyörészett
Vigasztalás gyanánt.
Szárnya lengett ide-oda
Neonrózsaszín,
Homlokáról gyöngyözött
A kristálytiszta víz.
Lehorgasztott félelmei
A padlón zörögtek
Szempillája, füle, szája
Egyre ködösebb.
Elhalványul egyre jobban,
Nincs szükség már rá,
Összecsuklik a ruhája
Nem tudni azt, hogy mi várja
Tán a Mennyország.
S nem marad itt lent belőle
Se tetem, se sír,
Csupán némi aranypor, meg
Csomagolópapír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése