2012. június 18., hétfő

A dínós pizsamák reggeli bája

Az öcsém reggeli szertartásai teljesen lenyűgöznek.
Amíg sötét van a szobában, fél órát szenved és dumál magának, hátha anya is meghallja és elkezdi a napot. Ha ez nem jön be akkorákat sóhajtozik, hogy én is meghallom a másik szobából, és megyek, felhúzom a redőnyt. Ilyenkor jön el a mérges pislogás ideje, ami azt üzeni, hogy minekébresztettélfelteszemétdög, mintha nem lennék vele tisztában, hogy már alig várta.
Aztán odamegyek, ő meg rám vigyorog a fogatlan mosolyával, majd kinyújtózik a maga teljes 65 centiméternyi hosszában, hogy ő olyat is tud. Rámnéz, várja a hatást. Csak úgy feszül rajta a dínós pizsama. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése