2010. május 13., csütörtök
A cím túl hosszú
2010.05.13
Alcím:Az informatikának ama misztikus rejtelmei illetve ideiglenes elmeállapotom leírása néhány szóban(a hosszú címek adására Umberto Eco: A rózsa neve című könyv olvasása miatt vagyok kényszeríttetve)
xD Enyhén durva állapotom miatt felelősséget nem vállalok. Rosenberg Dani, és a többi. Szóval nem sokat aludtam éjszaka. Köszönhetően először is a késői lefekvésnek, meg egy hangnak a fejemben, ami folyton azt ordbálja, hogy "Muhhahahaha...elrontottaaaad...Az egész napod egy nagy semmi volt, hazamentél, nem teljesítetted a kötelességeidet, bunkó voltál a barátaidhoz, és egyébként nem vagy más, csak egy nagy rakás sz*r" Valahogy nem nagyon csíptem. Sőt. Eléggé megdöbbentett, mivelhogy ennyire nem szoktam összeveszni magammal, tehát a hang valahonnan kívülről jöhetett, akkoris, ha én belül hallottam. Tehát a hatalmas kudarc érzésével nagy nehezen elaludtam, ÉS akkor megjöttek anyáék. Elmeséltem anyának az egész hang-dolgot( tévedés ne essék, nem vagyok paranoiás. vagy őrült...bár...talán kicsit őrült.) És megnyugtatott, amit mondott. Tényleg szinte éreztem, hogy Isten küldte. Kiásott az önbizalmam romjai alól. és kicsit levegőhöz jutottam. Aztán elaludtam, de a hang továbbra is suttogott, valahol a periférián, nem lehetett tőle megszabadulni. Az ima elég sokat segített. Valahogy olyan érzés volt, mintha valaki a vállamra tette volna akezét, és én megnyugodtam. Éjszaka járom körül álmodtam épp valami hülyeséget, amikor a képbe került valahogy az infótanárom, menekültem előle, ő meg azt mondta, hogy "háhá, nem írtad meg a házit?! EKKORA karóóóó" Felébredtem, és tudatosult bennem, hogy csak álmodtam, pedig az infótanárok amúgy átlagban és nappal is elég félélmetesek...Viszont arra is rájöttem, hohgy már csütörtök van, és tényleg nincs kész az infóházim. Tehát villámgyorsan( halál lassan) frissen és fiatalon kiugrottam az ágyból hajnali háromkor( kibotorkáltam az alvástól kómásan...asszem le is estem az első kísérletre), és egy 15 perces infóházit sikerült 3 óra alatt megírnom. Mindenki büszke lehet rám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése