Titkos, csilingelő zajjal érnek földet a vízcseppek. Szívdobogás, sötétség. Érzések a tárgyakban, a törülköző anyaga. Egy nyári hajnal a városban, betonillat. Sok minden, amit nem kell megérteni. A film első perce. Várakozással töltött idő. Lefekvés este, ahogy a párnahuzat érinti az arcot. Játék. A kürtőskalácsot tépni, a cukormorzsák, amik az ujjaidon maradnak, és a forró párás tészta. A tenger, ahogy szoknyaként szétterül körülötted. A kerti locsoló szivárványt vet, a feldobott érme megvillan a levegőben. A kivilágított színpad. Fényesre kopott macskakövek. Elmorzsolt tujalevél illata. Mennydörgés, zivatartól göndörödő haj. Egy szilánk a kék egünkből. Ezt adja neked.
Egy csésze napfényt önt rád, hogy jobb legyen, hogy ne legyél olyan szomorú. Bár nem sok. Csak látni akarja, hogy felnézel, hogy elfogadod, hogy megbékélsz. Hogy csillag költözik a szemedbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése