Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából. Nekem például rendes tisztem a zuhanyzónk kitakarítása. Eleinte gyűlöltem, aztán lassan belenyugodtam.
Amikor megvettük a zuhanyfülkét, még olyan volt, mint egy új világ kapuja. Futurisztikus üvegbuborék, ahova belépve elfelejtesz minden gondot. A csodásan gömbölyű üvegfelületeket kedved támad végigsimítani, a krómozott vízcsap ugyanakkor azt sugallja, hogy ez mégsem játék, emberek, hanem intelligens szerkezet, mely azzal a fölényes büszkeséggel szolgál, mint a régi komornyikok.
A mi zuhanyfülkénk dicsősége azonban múlandó. Ahogy teltek a hónapok, a csillogó króm valami bizonytalan szürkére változott. Büszke üvegajtajait a vízkő homályosította el. Egy idő után a fehér vízcseppnyomok annyira ellepték, hogy nem lehetett átlátni rajta. A fülkébe melankolikus félhomály költözött.
Ekkor jöttem én, egy üveg ipari vízkőoldóval. Ez a szer annyira erős, hogy a saját flakonját is kimarta, gondoltam, segíthet.
És órákig vakartam a vízkövet. A fülembe ordított az Irie Maffia énekese, hogy bátorítson. Nem voltam megsértődve, azt hittem, ez így normális, áldozatot kell hoznunk az esztétikumért.
Végül elfogyott a vízkőoldó. Kétségbeestem.
Mi lesz most? A vendégek egy órán belül itt lesznek.
A polcon találtam egy doboz Cillit Bang-et. Csalódottan gondoltam az ipari vízkőoldóra, ugyan mit ér ehhez képest egy Cillit Bang?
Felkentem egy adagot a zuhanykabin üvegére.
A Cillit közönyösen csillogott. Majd bosszankodva letöröltem.
És megkövülten nézem az üveget, mely ragyogóan tiszta volt. Sehol semmi gyanús eredetű folt, vagy gyakran emlegetett makacs szennyeződés. A harmónia helyreállt, az új világ kapuja megint nyitva várakozik, titokzatos és fontoskodó.
Amikor megvettük a zuhanyfülkét, még olyan volt, mint egy új világ kapuja. Futurisztikus üvegbuborék, ahova belépve elfelejtesz minden gondot. A csodásan gömbölyű üvegfelületeket kedved támad végigsimítani, a krómozott vízcsap ugyanakkor azt sugallja, hogy ez mégsem játék, emberek, hanem intelligens szerkezet, mely azzal a fölényes büszkeséggel szolgál, mint a régi komornyikok.
A mi zuhanyfülkénk dicsősége azonban múlandó. Ahogy teltek a hónapok, a csillogó króm valami bizonytalan szürkére változott. Büszke üvegajtajait a vízkő homályosította el. Egy idő után a fehér vízcseppnyomok annyira ellepték, hogy nem lehetett átlátni rajta. A fülkébe melankolikus félhomály költözött.
Ekkor jöttem én, egy üveg ipari vízkőoldóval. Ez a szer annyira erős, hogy a saját flakonját is kimarta, gondoltam, segíthet.
És órákig vakartam a vízkövet. A fülembe ordított az Irie Maffia énekese, hogy bátorítson. Nem voltam megsértődve, azt hittem, ez így normális, áldozatot kell hoznunk az esztétikumért.
Végül elfogyott a vízkőoldó. Kétségbeestem.
Mi lesz most? A vendégek egy órán belül itt lesznek.
A polcon találtam egy doboz Cillit Bang-et. Csalódottan gondoltam az ipari vízkőoldóra, ugyan mit ér ehhez képest egy Cillit Bang?
Felkentem egy adagot a zuhanykabin üvegére.
A Cillit közönyösen csillogott. Majd bosszankodva letöröltem.
És megkövülten nézem az üveget, mely ragyogóan tiszta volt. Sehol semmi gyanús eredetű folt, vagy gyakran emlegetett makacs szennyeződés. A harmónia helyreállt, az új világ kapuja megint nyitva várakozik, titokzatos és fontoskodó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése