Ez jó Ez jó volt. Tetszett. Határozottan. annak ellenére, hogy...mondjuk...hááát...igen. persze tisztában vagyok vele, hogy...de ez akkor is...olyan...mintha nem lett volna szó erről már vagy 100x és nem játszottuk volna végig ezt a partit is annyiszor. akkor vajon már megint miért? Úgyis tudja, hogy semmi értelme. Mindenki tudja. Ha meg nem, hát felvilágosítom én (újra).
Azért az rendes volt tőlük. Tényleg. De akkor is. Aj ez olyan...nem is tudom.
Az az ötszázas szinte égette a tenyeremet. Borzalmas volt. Nagyon. Remegtem is, mint aki beszívott. Jobb lenne tudomást se venni az egészről. Csakhogy ezt a szerepet már unom. Istenem...mit csináljak?*
* A sztori: Otthagytam a korit Pesterzsébeten, és az utolsó pillanatban leugrottam a hévről, az osztály röhögve integetett, hogy hát ki más lenne, ha nem én.
Visszamentem a csarnokba, ott volt a kori, ami amúgy nemegy nagy szám darab, viszont ezüstös a széle-és ezért megmagyarázhatatlanul kötődöm hozzá.
Aztán néhány barátom, akikkel már egy ideje beszélőviszonyban sem vagyok, közölte, hogy megvár a következő megállónál, szálljak szépen az utolsó kocsiba. Én nagy zavaromban persze nem az utolsóba, hanem a középsőbe szálltam, tehát a timót utcánál szépen rohangáltam egyik kocsitól a másikig, de mire odaértem aaz ajtók záródtak, tehát eszeveszetten dörömbölök a héven, mintha bárki hallaná, bentről meg csak úgy nyomták a piros gombot, szóval végülis megmenekültem. Viszont a hévvezető bácsika bemondózott nekem és nyilvánosan megszégyenített, úgyhogy legközelebb figyelem, hogy hova szállok. A bemondózás amúgy egész humorosra sikerült, de azonosítható lennék, ha ismertetném.
Az ötszáz forint azt jelenti, hogy mikor jött az ellenőr, én még mindig nem tudtam hova legyek borzasztó zavaromban, hogy ezek a személyek most így hónapok után hogyhogy szóba állnak velem és úgy viselkednek, mintha mindig is együtt őriztük volna a libát .Szóval Egyiküktől kaptam kölcsön ötszáz forintot, ami kicsit visszarángatott a valóságba, és aztán elment végre a csúnyán néző kallerbácsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése