Alcím: A magyar nyelv csodás adottságai
Azt hiszem, nyugodtan kimondhatom, hogy ez a kedvenc szavam. A maga együgyű és szerethető mivoltában csupa szívmelengető érzést kelt. Már aki kimondja: bárgyú( Mert így kell mondani: BÁrgyú, az első szótagot hangsúlyosan, és nagyra tátott szájjal, míg a másik szótag hosszan meghúzva, mintegy decrescendo-val a végén) annak az arca is rögtön felveszi a bárgyúságot, kettősen alátámasztva, hogy milyen az, aki bárgyú.
Gérard Depardieu itt épp az u-decrescendonál tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése