betegség

 -Jó reggelt-mondta csilingelő hangon a gyógyszertáros néni. Nem értem, hogy lehet ilyen szépen kisminkelve valaki, amikor még csak fél nyolc.
-Jó reggelt-leplezem irigykedésemet
-A november végi betegséghullám?-néz rajtam végig sajnálkozva. Elképzelem, hogyan is nézek ki. Piros orr, karikás szemek, sápadt arc. A fejem búbján laza, borzos kontyszerűség. Két gomb is leesett a kabátom elejéről, és minden divatot követő, ízléses ember megbotránkozhat a trapéznadrágomon. Hát igen, akkor ez az a mély szánalom a szemében. Kihúzom magam, és hirtelen büszke vagyok a trapéznadrágomra. 
-Köszönöm, annyira nem vészes. Egy Coldrexet és egy Bioparoxot kérek szépen. 

Eltűnik a raktárban, majd három dobozzal tér vissza. 
- Magának lesz a Coldrex?- Felvonja tökéletes ívű szemöldökét, bólogatok. -Mert két fajta is van. Inkább a tablettát, vagy a szirupot adjam?
Hirtelen elmúlik minden felnőttességem, mohón kérdezem:
-miért, milyen ízű a szirup?
-Málnás.
-Akkor...a szirupot kérem szépen.- mondom gyereksességem teljes tudatában, szemérmesen lesütve a tekintetemet. 
- Ezerháromszázöt forint lesz. -elém tolja a dobozt, a rózsaszín lakk megcsillan körmein. Fizetek.
Látom, hogy szemtelenül egészséges, de mostmár semmi nem érdekel a málnás Coldrexen kívül. 
Izgatottan nyúlok a zacskóért.
-Viszontlátásra.
-Viszontlátásra.